Kanos Morgen "végzete" a vadasban
A kakast két éve vettük tavasszal. Gyönyörű volt, és a hangja is, ahogy reggelente ébresztett. Sajnos a tyúkok már nem díjazták ennyire, 9-ből már csak 5 van, mert annyira vérmes volt, hogy egész egyszerűen szétnyomta őket becses súlyánál fogva. Így jól jártunk, bár ő nem, de lett belőle ez a finom vadas, levágás napján bográcsoztunk is a maradék húsrészekből, sőt még volt más húsféle is, mert még a levágás napján este a saját hájában, zsírjában kisütöttem a bocsi, de tökeit és a máját. Isteni volt!! A neve abból a filmből van, aminek a címe: Az angol, aki dombra megy fel, de hegyről jön le. Abba volt egy vöröshajú, igencsak vérmes férfiú.. Jövőre az én berényi barátnőm, aki ellát minket apró jószággal, újra ad el előnevelten csirkéket, és veszünk tőle majd tavasszal, megéri, csodás ízű rántott húsokat ettünk, és a tojásai szinte már narancsos árnyalatúak. Úgyhogy pótoljuk a most lemenőben lévő generációt, az 5 tyúkom még tojik, így nincs gondom a tojással, de Kanos Morgent már nem bírtuk elviselni, seprűvel közlekedtünk a tojásokért. Hát, így került őkelme a vadasba.
