Vénusz kagylói töltve
Egyszer kaptunk, egy névnapi köszöntés alkalmából, (kb 1992, Zoltán-nap), ilyen húsos töltelékes Vénusz kagylót, aminek már az illata elvarázsolt. Egy volt kollégámnak volt a névnapja, és szegény felesége kitett magáért. 3 féle édes süti volt, 2 féle sós süti, és semmi sült húst, fasírtgolyó, szendvics, hanem ezzel a meleg csodával lepett meg minket, amit a felesége jó korán reggel felkelve készített el, hát elájultunk. Tudta, hogy tetszeni fog mindenkinek, úgyhogy eleve úgy készült, hogy le is fénymásoltatta az asszonnyal mindenkinek! Ez a süti nem is süti, mert ha a húsos változatot veszem, akkor előtte egy finom zöldséges leves, csirkeaprólék leves és jó már második félének is. Minden karácsonykor és húsvétkor szoktam készíteni, mert akkor mindig marad ki sült csirkehús. Nagyon guszta, nagyon finom, nagyon hamar elfogy, de amennyi benne a nagyon, azt is elárulom, annyira macerás is elkészíteni. Az első alkalmakkor már azt hittem, hogy a golyók mellett én is begolyózok, és ráadásul, sietni is kellett vele, mert a margarin a kéz melegétől olvadozni kezd, és nem mindegy, a kinyújtás, töltés miatt. Mindenesetre, sikerélmény, az biztos, ha elkészíti valaki. A formáért köszönet Stibernik Andinak! A régim tönkre ment és nem lehetett kapni. Ő segített. Köszi!
