Pandúrgulyás
"Nem tagadom, néha a véletlen is a kezemre játszik, és talán az is, hogy a legképtelenebb ötletektől sem riadok vissza. Egy alkalommal maradt a konyhán egy kis pörkölt aznapról. Egy másik lábas alján kevés leves lötyögött, és mivel úgyis éppen a maradékokat szedtük össze, ráöntöttük a pörköltre. Néztem a fura lét, és mivel éhes voltam megkóstoltam. Nem ízlett. Erre beleszórtam mindenféle fűszert, kaprot, paprikát, még mustár is – és ahogy ízlelgettem, mintha alakulóban lenne valami ehető. Nosza, gombát, répát, tárkonyecetet bele, felforraltam, még egy kevés maradék tejfölt is beleöntöttem. Hamarjában fantázianevet is adtam neki: Pandúrlevesnek kereszteltem el. Hát kérem azóta ennek a „kotyvaléknak” három nagy szakácsverseny első díját köszönhetem…" Koha Csaba mesterszakács Jászsági szakácsok körében egy legenda kering erről az egytálételről. Koha Csaba mesterszakács nevéhez fűződik. Az én általam ismert történet a következő: Egy rendezvény után sok borjúpaprikás maradt meg. Egy nyári napon az étterem elé egy busz állt be, és enni szerettek volna. A konyhán viszont csak maradékok voltak. Fogták hát a borjúpaprikást, és egyéb hozzávalókat, újraízesítették, majd összeforralták. Így került a vendégek elé egy egytálétel, amely ropogós, friss kenyérrel laktató, és nagyon ízletes.
