Lasagne - Makka kollégiumi verziója
Mikor kollégista lettem hamar rájöttem, hogy se a sajtos tejfölös tészta, se félkész zacskós kaják nem tartoznak a kedvenceim közé. Egyszer a lakótársaimmal együtt leültünk, hogy keressünk valami finom receptet, csináljuk meg, és együnk végre egy jót. Nem sokáig keresgéltünk, mivel egy lasagne-nak a képe igazán megfogott minket. Olvasgattuk mi kell hozzá: bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, parmezán, sárgarépa, fehérrépa, zeller stb... Ilyesmi nem hogy nem volt található a szegényes készleteink között, de még használni se nagyon használtuk őket soha az életben, és igencsak idegenkedtünk tőle. Így a húsos részt elvittük magyaros vonalba, és határozottan jó lett! Akkora sikere lett, hogy egy idő után rendszeresen elkészítettük, és egyre több "szomszéd" járult hozzá az alapanyagokhoz, hogy többet csináljunk, mert ők is enni szerettek volna belőle. Hamar eljutottunk a gáztepsi méretig. És még annyit el kell mondjak, hogy két olasz cserediák is megkóstolta, és nagyon ízlett nekik. Igaz-mondták, hogy ez nem igazán lasagne, de attól még isteni finom. Ennél nagyobb dícséret nem is kellett!
