Húsos-sajtos csigák
Réges-régi szakácskönyvben lapult a recept. Mindig csak továbblapoztam, mert nem igazán tudtam elképzelni, hogy mutathat ez az étel elkészítve, olyan nyakatekertnek tűnt. De aztán győzött a kíváncsiság. A végeredmény csodálatos lett. Dundi, puha, illatos csigácskák, tetejükön a rápirult sajttal sorakoznak a szintén nagyon finom, sötétpiros húsos alapon. Na jó, de hogy kellene ezt tálalni, hogy szép maradjon? És hogyan kell ezt enni? Ezt ki kellett tapasztalni. Mikor meleg, akkor érdemes úgy, ahogy a képen, és villa szükséges hozzá. Viszont mikor kihűlt, akkor egyszerűen csak fejre kell fordítani a csigákat, és akkor már nem kell hozzá villa. Ugyanis a sajt süléskor valamennyire befolyik a hús közé, és ott megszilárdul, így a csigáknak amolyan kis darálthús talpacskái lesznek. Akkor már kézzel tépkedhető a foszlós finom tészta, és minden falatra husi is jut bőven. Még harmadnap is puha... lenne, ha maradna.
