Flódni 2.
A szüleim (egyik) baráti társasága épp akkor járt nálunk a múltkor, mikor Eszter nagymamájának kakaós kalácsát először próbáltam ki - a fantasztikus recept érdeme is, hogy nem maradtam szégyenben. :) Fixáltuk is, hogy mivel én még sosem jártam náluk Jászberényben, hamarosan visszaadom a látogatást, persze nem egyedül. A vendéglátó hölgy húslevese és krumplifőzeléke után kiterülve beszélgettünk, nem meglepő módon amolyan krúdysan... :) Szó szót követett, s édesapám megkérdezte, tudok-e én flódnit csinálni. Mondom, még sosem sütöttem, de ki kell próbálni, valószínűleg sikerülne. Aztán a flódni többet nem került elő, bennem viszont azóta is motoszkált (biztos, hogy sikerülne? és egyáltalán, milyen is a flódni?) a gondolat. Mivel édesapám ma újra Jászberénybe utazott (ezúttal az evés mellékvágányra került, dolgozniuk kellett), alkalom is adódott a kísérletre, mely egyben bizonyítás is volt: sikerülne. :) Nem is találhattam volna jobb forrást a Fűszer és Lélek-nél. Gondolom, Fűszeres Eszter receptje valóban autentikus, jiddis forrásból származik, de nem kell félteni, rendesen felturbózta. A diós töltelékbe csempészett csoki, a szilvalekvár aszalt gyümölccsel való színesítése extrán finommá teszi ezt az amúgy is nehezen elrontható süteményt. Több helyen próbáltam utánanézni a flódni történetének, de talán tényleg olyan egyszerű a lényege, amilyennek tűnik: egyszer egy tehetős, pesti zsidó mámi úgy döntött, minden jót, ami eszébe jut, egy tepsibe halmoz, s ezzel teszi boldoggá a hanukát ünneplő családot - láthatóan, ízlelhetően: sikerült. :) (Remélem, nem szentségsértés ilyen kis háttérsztorit kreálni, ha valaki tud ennél hitelesebbet, mindenképp szóljon!) Mondom, nehezen lehet elrontani, a tészta könnyen dolgozható, a töltelékek egyszerűek, aztán már csak egymásra kell dobni, és garantált a teljes siker. Persze, időigényes, de biztos, hogy gyorsabban megvan, mint egy mákos meg egy diós bejgli, plusz egy almás pite együtt... :) UPGRADE! Édesapám majdnem teljesen meg volt elégedve, csak a csokis extrás diótöltelék nem nyerte meg konzervatív lelke tetszését. Állította, hogy egy másik gyűjteményben kellett volna keresnem receptet - elég naivan, mert ugyan neki gyerekkori alapélménye a flódni, a tetemes családi könyvgyűjteményben nem leltem nyomát, még Horváth Ilonánál (!) sem. Ellenben egy szakadozott Erdélyi lakoma című opuszt nézegetve belebotlottam egy bizonyos fládniba, mely tényleg emlékeztet a flódnira. A könyv leírása szerint "a kindli egyik változata" (a kindlit a neve miatt egyszer kipróbálom! :) és "purimra készülő édesség". Hát, ezek szerint az erdélyi zsidók purimkor sütötték, nem hanukára. Ennyivel okosabbak lettünk. :)
