Tésztasaláta 1.
Az ember az élete során rengeteg receptet kipróbál, ugye. Néhány azonnal, változtatás nélkül bekerül a repertoárba, néhányat azonnal kiradírozunk az emlékeinkből. Az olvasásra kiválasztott receptek közül az első elkészítéskor általában az derül ki, hogy jó, jó, de még egy kicsit össze kell csiszolódnunk. Általában az a módszerem, hogy az új receptet - amennyiben esélyes a továbbjutásra - gyors egymásután többször elkészítem, hogy belőjem a saját ízlésem szerint a receptet. Az Anna Malomban szombatonként zártkörű klubest volt, ahova csak a klubtagok és azok vendégei jöhettek. Természetesen menüsor volt, amit mindig nagy műgonddal állítottam össze. Természetesen igyekeztem, hogy ne hétköznapi dolgokat szolgáljak fel. Konkrétan a tésztasalátát egy ilyen szombat kedvéért próbáltam ki: a grillezett húsok mellé szántam köretnek. Valószínűleg annyira sokkolt, hogy a tartárhoz ketchupöt adunk, hogy ez indított arra, hogy kipróbáljam az ötletet. Tisztán emlékszem, amikor legelőször bekevertem a ketchupöt a tartárba, belekóstoltam és azt gondoltam: pont olyan rossz, mint amilyennek hangzik! Mivel azonban a tartár már javíthatatlanul el volt rontva, gondoltam most már úgyis mindegy, fejezzük be a kísérletet annak rendje és módja szerint: adjunk még további ketchupöt a tartárhoz. Nos, egyszercsak megfordult a dolog és remek ízhatás keletkezett! Azóta is repertoárom állandó darabja. Ajánlom figyelmetekbe!
