Málnatorta túrókrémmel töltve
Ezt a tortát húgom mai születésnapjára készítettem. Az ízeket Tortaimádó receptje alapján terveztem meg. Vagy 28 centis a tortaforma, 2 kör piskótát akartam és a tetejére zselét, ezért számolnom kellett azzal, hogy csak olyan magas lehet a torta, hogy még legyen hely a formában a zselének is. Így alakult, hogy maradt a málnás krémből is, noha bonbonokat is megtöltöttem vele, a túrókrémből pedig csak az eredeti felét készítettem el. A piskóta sütését is figyelembe véve 4 és fél órányi munka egy ilyen torta összeállítása - este 4 óra (a zselés macera miattt), másnap még fél a díszítésre. Igen, ezúttal ilyen gyorsan elkészültem vele, noha mindent szépen komótosan csináltam :) A felborítást is... A torta mindenkit levett a lábáról, a feldicsérés pedig már szinte túlzás volt :) Szerencsére nem csak jól nézett ki, finom is lett. Már csak egy valami dobott volna az ízeken: az igazi tejszín. Viszont laktóz érzékeny húgomnak Hulala növényi tejszínt használtam. Finom ez is, csak előre cukrozott, picit más. Viszont nem kell hozzá habfixáló :) De ha valakinek egy ilyen torta túl unalmas lenne, annak ajánlom a következőt: lehetőleg hozzám hasonlóan egy 15 centi magas szép üveg tortatálcára helyezze el. Rakjon alá csúszásgátlót is, ahogy én tettem, hogy ne csúszkáljon rajta a torta és ne lehessen észrevenni, ha 1 centivel elmozdult az egész az egyik irányba. Persze senkinek sem jutna eszébe, hogy miután levág egy szelet tortát, vágjon az ellentétes oldalról is, hogy megtartsa az egyensúlyt... lényeg a lényeg: mikor már hiányzott nem egészen a torta fele, elég volt egy kicsit hozzáérnem, hogy az egész boruljon egyet, torta placcs, fejjel lefele asztalon landolás, cukrásznő megfogja a fejét és halkan sír.... nem is azért, mert annyira szarul esik neki, hogy oda a munkája, hanem mert a mesterművének titulált ajándék további élvezésétől megfosztotta az ajándékozottat. Mellesleg az ünnepelt szeletelte a tortát és én ekkor értem hozzá először... azután, hogy letettem az asztalra. No mindegy, ami ezután következett, azon most már nevetek. Édesapám jött a spatulákkal, kiáltott anyámnak, hogy nem elég, kell még valami, erre ő megjelent a hentesbárddal. Végül valahogy egy jó részét visszapakolták a tálcára. Anyukám kijelentette, hogy így is megesszük, mert ugyanolyan finom. Érdekes, hogy az elején senki sem akart fotózni, úgy kellett könyörögni. A baleset után persze milyen sebesen kezdett kattogtatni a sok katasztrófa turista :) Anyukám hozzászólásán felbátorodva pedig, miszerint így is ugyanúgy elfogy, egy hatalmas kakaós piskótás-málnakrémes-túrós zselés valamit tornyoztam a tányéromra, amit jól megpakoltam tejszínhabbal és 1 perc alatt benyomtam. Ilyen egy hangulatevő, azt hiszem. Azóta rengeteget röhögtem az eseten. Többek között most is. Sokféleképp el lehet nevezni az eredményt: a tálcán maradt a fordított torta, a tányéromon a módosított máglyarakás nevű sütemény, kis tálkákba pedig málnás somlói galuskát készítettem... :)
