Bejgli ősrecept
Őszintén szólva, én soha nem voltam oda a bejgliért. Néhány évvel ezelőtt azonban egy ismerősömnél isteni finom bejglit ettem. Ő minden évben ugyanattól az idős asszonytól rendelte maguknak karácsonyra. Ezek után minden karácsonykor megkértem az ismerősömet, hogy nekünk is rendeljen. Idén azonban az asszony beteg lett, és már nem vállalta, hogy másoknak is süssön. Gondoltam egy nagyot, és bár én nem vagyok nagy sütemény sütő - kelt tésztával eddig csak egyszer próbálkoztam, és az sem sikerült - felkerestem a nénit, és elkértem a receptet. Elmondta, hogy ő már 50 éve ez alapján a recept alapján süti a bejglit, és ő is még az anyukájától tanulta, aki a nagyanyjától...szóval régi recept. Tegnap meg is sütöttem, és jelentem, még én sem tudtam elrontani!!! Jó, a tésztájához én tettem dagasztás közben egy kis langyos vizet, mert keménynek találtam. Na ezt nem kellett volna, mert olyan lágy lett a tésztája, hogy kézzel simán kinyújtottam, és alig bírtam tepsibe rakni, mert szinte kifolyt a kezemből. Síró görcs kerülgetett, hogy hiába dolgoztam, és megfordult a fejemben, hogy kidobom az egészet, de gondoltam, ha már a töltelék ilyen finom, megpróbálom megsütni. Jól tettem! Egyben maradt, csak picit terebélyesebbek lettek, a diósat nem sikerült szépen felcsavarnom, de isteni finomak! Legközelebb ügyesebb leszek, és teszek fel szebb képet!:-) Ezt bátorításként írtam le, ha valaki hasonlóan járna.
