Brazil dió - Paradió

Leírás

Dél-Amerikában, az Amazonas őserdeiben honos brazil diófa termése. Brazília trópusi erdeinek fája, egészen pontosan a Pará szövetségi állam bennszülött növénye, innen is kapta népszerübb nevét a paradiót. Nálunk még alig ismert, de nagyobb áruházakban néha kapható. Fája akár 45 méter magasra is megnő, termése citrom nagyságú. Termesztése nem jellemző, gyakrabban vad állományokból gyűjtik. Érdekessége, hogy 15 hónapig érik, és héja annyira kemény, hogy kikelni csak úgy tud, ha a fásodott burkot rágcsálók megkezdik, vagy akár évekbe is telhet amíg az elkorhad és kiszabadul a csíra. Magja kiváló ízű, de csak rövid ideig lehet tárolni. A paradió magbele rendkívül tápláló. 100 g paradió mintegy 670-710 kalóriával ajándékozza meg elfogyasztóját. Hat szemet bekapva annyi energiához jutunk, mintha 200 gramm sülthúst ettünk volna meg, ezért csak óvatosan a paradiós diákcsemege-keverék nassolásával. A mi diónkhoz hasonlóan sok, 65-70 tömegszázaléknyi zsírt és olajat tartalmaz, nagy százalékban tartalmaz egészséges, telítetlen zsírsavakat. Kiemelendők ásványi anyagai. Viszonylag sok kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, foszfort és szelént tartalmaz. Ez utóbbi nélkülözhetetlen számos idegi működéshez, fontos szabadgyökfogó, hangulatjavító, szellemi teljesítményt fokozó hatása is ismert. Egyetlen héjatlan paradió 12-25 mikrogramm, egy héjas akár 100 mikrogramm szelént is tartalmazhat, így 1-2 szem elfogyasztásával a felnőtt napi szükséglet fedezhető, mintha csak egy táplálékkiegészítő tablettát kapnánk be. A brazil népi gyógyászatban májbetegségek ellen használatos. Kifejezetten ajánlható továbbá azoknak, akiknek minden igyekezetük ellenére sem sikerül hízniuk - tehát fogyókúrázoknak ellenjavalt. A teljesen meghámozott magokat néhány héten belül el kell fogyasztani, különben állott, avas ízük lesz. Hazájában és nálunk leginkább nyersen, diákcsemegébe vagy egyéb összeállítású magkeverékekbe téve szokták fogyasztani, de feldarabolva vagy ledarálva a dióhoz, mogyoróhoz és mandulához hasonlóan édességekhez, süteményekhez is felhasználható. Sajtos salátákba, alma és körte mellé fogyasztva is igazi csemege. Magjából olajat is készítenek, de viszonylag hamar romlik, ezért étkezési célra ritkán szerzik be. Darálni nehezebb, mint a diót, mivel több zsírt tartalmaz, és jobban összeragad. Míg a diót akár kávédarálóba téve is sikeresen felapríthatjuk, a paradiót inkább csak késsel tudjuk apróra vágni. (Forrás: Házipatika)