Egy hónapja jöttem haza Toscanából (innen származik egyébként a catuccini is), ahol diákcsere keretében töltöttem el egy hetet. Nagyon-nagyon kedves családot sikerült kifognom, ez a pár nap elég volt hozzá, hogy nagyon megkedveljük egymást. A családomnak egy kisebbfajta „Olaszország ízei” túlélőcsomagot küldtek parmezánnal, sonkával, csokikkal és egy zacskó catuccinivel. Itthon persze villámgyorsan felbomlott a csomag, s mivel ez volt első találkozásom a süteménnyel, nyugodtan elmondható, hogy szerelem volt első ízlelésre. Azonban az általam történő elkészítésére csak most, Anyák napja alkalmából került sor. A receptet egy olasz receptes oldalról kerestem ki (www.ricette.giallozafferano.it), s csupán annyit változtattam rajta, hogy mandula helyett paradió került bele (mivel csak ez volt itthon), és felpörgettem egy kis csokival (mert az soha nem ártott még semminek) és aszalt meggyel. Már el is fogyott.:)