Norvég halleves
Először Norvégiában találkoztam ezzel az étellel. Érdekes, hogy Norvégiában a „fiskesuppe” legalább akkora népszerűségnek örvend, és annyira büszkék rá, mint mi a halászlére. Hasonlóképpen a halászléhez számos változata létezik tájegységenként. Vicces látvány, hogy a norvég szupermarketek polcain a magyar halászlékockához meghökkentően hasonlító „fiskesuppe” instant porokat és kockákat lehet találni. A különbség annyi, hogy terméket díszítő képen a leves nem piros színű, hanem fehér. Itthon többször elkészítettem és mindig sikere volt. Norvég ismerőseink hosszan taglalták, hogy milyen halakból érdemes készíteni, lehetőleg többféle, fehér húsú tengeri halat használjunk fel hozzá. Magyarországon sajnos gyakran szűk keresztmetszet a boltok kínálata, abból kell főzni, amihez hozzá tudunk jutni. Én már pangasiusból is készítettem, és az sem rontotta el. A fényképen látható adagban lazac és pangasius főtt, és nagyon finom volt. Rákot is bátran tehetünk a levesbe, de nem kötelező. Arra kell figyelni, hogy a rák már főzve kerül forgalomba, nem szabad sokáig főzni, mert akkor gumiszerűvé válik, inkább csak forrósítsuk át az ételben. A leves sűrítésénél ne használjunk túl sok keményítőt, és alkalmazzuk a „hőkiegyenlítést”, nehogy összekapja a tejfölt a forró leves.
