Cserepes csülkös babgulyás
"Ez egy régi sokác hagyomány. A lefedett cserépedényekben készített étel a földeken dolgozó idősebb délszlávoktól ered, akik - hogy a munka is haladjon, és ebéd is legyen - ... feltették a füstölt hússal ízesített babot egy agyagedénybe, amely mellé tüzet gyújtottak. A cserépfazék a tűzzel nem érintkezett, csak a hő melegítette fel annak tartalmát. Így őrizni sem kellett, csak adott esetben minden sor kukorica, vagy szőlő kapálása után kóstoltak, raktak a tűzre, és folytatták a munkát. Mivel az agyag nagyon rossz hővezető, felforrás után sokáig tartja a meleget. Ezt a tulajdonságot kihasználva alkalmazták az agyagedényt a mindennapi életükben." Én ezt a módszert Udvaron tanultam barátaimmal Simonkovits Béla fazekas mestertől. Ez Mohácstól 10 km délre fekszik, határszéli kis falu. Ő készítette a cserepemet is, s elmesélte, mitöbb, meg is mutatta mit, s hogyan kell csinálni, ha cserépedényben főzünk... Ennek immáron egy éve, s azóta amikor csak tehetem, használom a tudományt. Főleg levesfélékre (kivéve halászlé), de sűrűbb ételekre is, mint például a töltött káposzta is alkalmas. Ez a recept 12 főre készült, egyszóval bő adag egy baráti társaságnak, vagy családi összejövetelre is remek választás. Érdekessége, hogy nem pörkölt alappal indul, mint általában egy gulyásleves (én is úgy szoktam keszíteni), hanem egyben megy bele minden hozzávaló, egy két kivétellel, amint leírtam a receptben. Ha nincs ilyen cserepünk, akkor bográcsban is ugyanígy elkészíthető, vagy ha kisebb adagot készítenénk a konyhában, akkor például egy 6 literes lábasban, fele adaggal a leírtakhoz képest ugyanígy elkészíthető. Végül is zsiradék nélkül készül, de a csülök, kolbász ereszt magából ki valamennyit. A végén egy jó sűrű gulyáslevest kapunk, rendkívül gazdag ízvilággal, enyhén füstösen. Sok szeretettel Nektek! Miki
