Borsós-babos-virslis egytálétel
Pesten tanultam a Pesti Magyar Színházban, és ekkor lettem rákényszerülve igazán a főzésre. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha úgy lett volna pénz, ahogy nem volt. Enni viszont kellett valamit. Körbenéztem, hogy mi van otthon (természetesen az első verzió még jóval szegényesebb volt), és úgy döntöttem, hogy valamit összerottyantok.:) Meg is történt, főztem hozzá egy kis tésztát, és nekiláttam vacsorázni. Igen ám, de hazajöttek lakótársaim is, és belekóstoltak. Azután jöttek a rendelések, hogy nekik is csináljak már ilyet.:) Ami a legfontosabb ebben a receptben, hogy ne úgy készítsd el, ahogy én leírtam. A szíved rakd bele, és merj játszani az ízekkel, mértékegységekkel. Nagyon finom tud lenni, ha az ember őszintén csinálja meg.:) Azért írtam, hogy több fogyasztási lehetőség van, mert nálunk például a kóstolgatás után már nem nagyon csúszik tésztával, így mi van, hogy önmagában esszük. Van olyan is, hogy főzünk hozzá tésztát. Jó étvágyat kívánok hozzá! :) Üdv, Sanyi :)
