Almás túrótorta 2.
A Szakácsok könyvében található fantasztikus tortát átkreáltam kicsit mindennapi használatra. Nagyra értékelem a profik hihetetlen teljesítményét, le a kalappal, de itthon az ember mégsem vacakolhat fél napot a sütivel, amit aztán Vilmos és csapata pár perc alatt befal. Ahogy Balázs szokta mondani a piacon a sörrel kapcsolatban: betartjuk az ár-érték arányt. Ő úgy érti, hogy Sopronit iszik Stella helyett, mert szerinte a Soproni árát még megéri a hatás, annál többet nem érdemes adni egy sörért, amikor az eredmény úgyis ugyanaz. Jó, nem úgy értem, hogy az én sütim ugyanolyan jó (pláne szép!), mint a könyvben, hanem úgy értem csupán, hogy ennél több időt nem bírok arra áldozni, hogy sütivel kényeztessem csemetéimet. Majd egyszer elviszem egy (francia) cukrászdába, ott megkóstolhatja (megnézheti) az igazit! Persze félre se értsetek: az alma-túró összhang ebben a kreációban is rendkívül kellemes! A szezámmagot azért tettem a tésztába, hogy fokozzam a tápértéket.
