Harmathy Ildikó 313 recept

Mindenek előtt arról, hogy hogyan merem megváltoztatni Gundel Károly híres receptjét. Először is azért, mert maga Gundel is többféleképpen készítette saját kreációját. Másodszor azért, mert a mai étkezési szokásaink mások, mint a háború előttiek. Harmadszor azért, mert az ember a saját konyháját, a saját karakterét "hozza ki" a sok-sok receptből, amit életében elolvas, kipróbál. Éppen úgy, ahogy a lakberendezési lapok ötleteiből mégiscsak a saját lakásunkat hozzuk létre, mely magán viseli egyéniségünk nyomait, a saját ízlésünket. A Gundelek nagysága előtt éppen azzal adózok talán a legjobban, ha népszerűsítem fantasztikus ételeiket. Valószínűleg ma már ők is másképpen készítenék saját ételeiket, hiszen éppen a változatosságra való törekvés, a kor igényeihez való igazodás késztette őket is az állandó megújulásra. Vicces történetem is van a Gundel fogassal: az Anna Malomban éppen Gundel fogast készítettem ebédre, amikor a népi ellenőr beállított - 1986-ban járunk. Kérdezte: hogyan merek X forintot kérni én egy ebédért, amikor az üzemi konyhán egyötöd X egy menű? (A pontos számokra már nem emlékszem - nem is fontos)  - Ott is Gundel fogast adnak? - kérdeztem a népi ellenőrtől angyali ártatlansággal.  - Mi az, hogy 'Gundel fogas' - kérdi ő.  - Spenóttal készül... - kezdtem mondani, de közbevágott:  - Spenóttal? Pfúj! Mondtam neki, hogy szólt volna, amikor a panziónk építését elkezdtük, hogy itt X/5-ért üzemi kosztot kell majd osztanunk, akkor inkább katonai sátrat húztunk volna gyönyörűséges panzió helyett! Nagyon sebesen távozott! Nem is azért jött ő persze, hogy az én ebédemet kririzálja! - Potyázni akart, semmi mást! A Gundel fogas gyönyörű étel!