Bolognait életemben először férjem anyukájánál ettem. Akkoriban még nem volt ekkora divat az olasz konyha, roppant furcsának tűnt a paradicsomos darált "pörkölt", de persze nagyon ízlett. Az egész család egyszerűen csak "milánói"-ként emlegette. Évek teltek el, mire ráébredtem, hogy a mi milánóink tulajdonképpen inkább a bolognai spagettihez hasonlít. Azért írtam, hogy hasonlít, mert eredetileg mi csak majorannával és borssal ízesítettük. Úgy is nagyon finom, de azóta már bolognítom, azaz bonyolítom egy kicsit a fűszereket, hogy olaszosabb íze legyen. A tejföl viszont családi jellegzetesség, rajtunk kívül mindenki csodálkozik, minek az rá, de aki csak megkóstolja, elismeri, hogy azzal is príma.