Lecsós-hagymás vér nokedlivel
Nagyon régi emlékeket hozott elő ez az étel, igaz, akkor a nálunk lévő disznóvágáskor a friss, majd abált vérből készült el ez az étel, és nem is mindig jutott rá lecsó, sőt!! Reggelire sült-fokhagymás hús mellett a hagymás vér volt a fő kínálat. Nagyon hiányzik a disznóvágás, ez egy nagyon, de nagyon várt, mégis megszokott esemény volt karácsony előtt... Hiányzik maga a hangulata is, ahogy akkor összejött a család, ahogy bújtam a paplan alá a malac visításakor hajnali ötkor, ahogy hallottam a pörzsölő hangját, ahogy folyt a csipkelődés, beszélgetés, néha vita, nevetések, ahogy hétre megérkezett a két nagynéném, és az egyikük férje, a böllér-nagybátyám letolta őket, hogy na, már megint sikeresen lekéstek a lényegről, asszony késés a neved!! Mit csináltak az úton a kerékpárral, ekkora hóban, nem tudták hajtani? Hát mi van, hátrafele tekerték a kerékpárt? De persze a nagynénéim se hagyták annyiba a csipkelődést... - és közben a munka nem állt meg... És hiányoznak az illatok, az ízek, az a finom friss orjaleves csigatésztával, a májashurkáé főleg, ez az egyik nagyon nagy kedvencem: az abált máj, a zsírosabb hús, a tüdő, mindez főve-ledarálva, a kifőtt rizskása (itt ez a neve), egész szemű rizs, és ahány kiló volt, annyi babérlevelet rakott egyik nagynéném a rizs főzővizébe (persze ezt a kifőzés és leszűrés után kiszedték), a majoránna, só, bors, az összekeverés hangulata a teknőben, a kóstolás, a saját bélbe való töltés, mind-mind hiányzik... Persze a tepertő, a kolbász, csülök, füstölt kolbász, szalonna, füstölt szalonna, a húsok, csontos húsok, kocsonya, sonkák, disznósajt, hmmm!! ... mind-mind... valami csodás étket kínáltak. Amikor elsőnek csináltuk, a nagybátyám jól átvert, mondván, hogy: "a köményt meg a fokhagymát benn hagytam a konyhában, az is kell ám a finom hurkába, menj csak érte, hisz az előbbi töltésnél, a kolbásznál elfogyott" Én meg szaladtam 14 évesen be a konyhába anyumhoz, de persze jött a nagy nevetés hangja, tudtam, hogy becsapás volt..:-o /Másodszori vágásnál már nem történt meg ez a dolog. :-O/ A kóstolásnál azért még megkaptam, hogy: "na ugye, mondtam hogy nem elég a kömény és a fokhagyma benne, de már késő, mán ilyenkor nem kerülhet bele, de jól van ez így, nagyon finom lett!" Hangosan nevetett a nagybátyám, és a "na akkor tőtésünk van!" - felkiáltással elkezdődött a hurka töltése. Saját bélbe, néha vett vékonybélbe, néha vastag saját bélbe, néha-sokszor diderkébe. Már nem vágunk disznót, utoljára menyasszony voltam, 22 éves, amikor vágtunk. Nem is volt már kedvük anyukáméknak foglalkozni disznóval, pár éve pedig másik házba költöztek a szüleim, nálunk sincs rá lehetőség, hogy tarthassunk, de szerencsére rátaláltam erre a fűszeres vérre, a boltban, és azóta finom vacsora (de volt hogy reggeli) lett belőle.
