Káptalantóti hidegtál
Gyönyörű kirándulóidőnk volt vasárnap. Az eső csak éppen annyit esett, hogy a Káli-medencében még láthassunk egy szivárványt. A piachoz érve rögtön lehetett látni a helyiek sürgés-forgását, igyekezetét, hogy a mai nap is rendben menjen minden. A kemencében sültek a levárosbukták, a túrósbatyuk, a langallók, s mondanom sem kell Jr. Simth sem ment el frissen kisült kakaóscsiga nélkül a pult mellett...Nagy sorbanállás a másik pultnál, megérkezett Dezső a juhsajttal, igyekezni kellett, hogy jusson belőle! A szárított vargányát áruló kedves párnál is fürgén kellett mozogni, mert az emberek már előre tudták, hogy kinél mire számíthatnak, és azonnal sorba is álltak. Így is van rendjén, ahogy mondják, jó bornak nem kell cégér! Nem is kellett Láng Editnek sem, ott is pillanatok alatt fogytak a finomabbnál finomabb tönkölybúzás, és egyébb biosütik, kenyerek. Mire végigjártuk a sorokat, oda-vissza, a finom kóstolókkal el is teltünk. A gyerkőc is elégedetten törölgette ki a friss kecskesajtkrémes tálat Vikinél a szemközti oldalon vásárolt sajtos pogácsával, a zsebében pedig ott lapult a finom mézeskalács. Ráadásul olyan mézet is vásároltunk, amit Pesten még soha nem láttunk, eddig igaz máshol sem, nevezetesen szolidágó virágporából készült mézet. A méhésztől megtudtuk, hogy igen jó vértisztító hatása van. Finom szederlekvárt, s jófajta kékszőlőt is sikerült zsákmányolni. S most hogy a kissé férfiassabb részről is szóljak, Mr Smith Gyuris Lászlóval konzultált a csípős paprikákról, ebbe természetesen a gyermek is belekotyogott, s mindenféle csípős szószokról folyt a diskurzus, majd elégedetten nyélbe ütötték az üzletet, Mr. Smith egy Erős Lacival, az ifjabb pedig egy üveg gyöngyhagymával sétált a mangalicaárus elé, ahol természetesen megint akadt látni, majd vásárolnivaló... Majd megúsztuk az ingyen örökbefogadható kismacskák hazavitelét, játszottunk a Zizi kutyussal a Liliomkert újság szerkesztőségénél, s végül nagy nehezen sikerült találkozni Ildikóval is. Kiderült, hogy többször sétáltunk el mellette, mígnem egy kedves szakállas úriember odavezetett hozzá minket. Mit is mondhatnánk az egészről? Kedves életvidám emberek, akik szívesen beszélgetnek s nem csak a portékájukat árulják, tanácsokat, ötleteket adnak, gyönyörű helyen, vidám környezetben, s ez az életvidámság tükröződik Ildikóban is. Ahogy Junior Smith mondja: "Mindent összevetve ez egy pazar nap volt!" Bocs, de ennél rövidebben nem tudtam összefoglalni az élményeinket, s még van bőven! :)
