Házi túrós-kakaós kelt palacsinta csoki duplával
Rég ettünk palacsintát, és már a gondolataimban volt. Igaz, gofrik készültek, de a hagyományos palacsinta nem. Hiányzott! Tegnap a barátnőm, akitől a csirkét, kacsát, és egyéb ilyen dolgokat, karácsonyra néha pulykát is veszek, hozott szuper vöröshagymát, szuper áron, - millió köszi érte -, és burgonyát is, máshol horribilis ára van. Kérdezte: "Szeretitek a túrót?" Hát, igen, persze. Válaszoltam. Na, de ez nem olyan, nem bolti, nézd csak meg-kimentem hozzá a kocsihoz, és egy nagy tálban, letakarva, ott állt a friss, kész, csodás, isteni illatot árasztó fantasztikus házi túró! Elállt a szavam. Meg se közelíti a boltit! Igen csak erőteljesebb az illata, kissé meglepődtem, de nagyon izgatottá is tett, mert tudtam, hogy ez döfi, ez juj, mit kezdhetnék vele...hmmm Aztán több, mint 1 kg-ot adott belőle, és se köpni, se nyelni nem tudtam, annyira boldog voltam, és én hokkaido sütnivaló tökkel köszöntem meg neki a kedvességét. Nálunk ez így megy. Persze a hagyma és burgonya fizetve, nem horribilis, reális áron. Végig kitart a télen. Szóval a mennyei túró:..palacsinta? Kérdeztem a családot, és azt mondták igen, egy nagy része abból, a többit meg tegyem el, és a hétvégén túrós sütifélét készítsek belőle. Más lesz, mondja a férjem is, ez házi. Csodás! Mit csodás:mennyei! Én még ilyen krémes állagú, jellegzetes ízű, finomságot nem ettem. Ez a túró végre látott tehenet. És hogy milyen jót ettünk-már a hétvégi sütit is tudom, mi lesz. Éljen a tehén, a túró, a barátnőm, a barátság, és a finom ételek!
