Hamis teknős leves
Karácsony környékén láttam a tévében Heston Blumenthal „viktoriánus lakomáját”, ahol az egyik fogás a kor egyik kedvelt fogása az „álteknős leves” volt. Fent említett szakácsguru a marha fejét használta a leves készítéséhez, ami elég bizarr és nehezen beszerezhető hozzávaló lett volna. Másfelől a ritka és szigorúan védett levesteknős se jöhetett szóba. Szerencsére némi utánjárás után rájöttem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel: angol nyelvű weboldalakon „mock turtle soup” receptek tucatjait találtam. A változatos leírások megegyeztek a marhahús alapanyagban, de nem ragaszkodtak a fejhez. Sok receptben többféle húst használnak a leves elkészítésénél, ami megtetszett, ahogy a különleges fűszerezés is. Például soha eszembe nem jutott volna szegfűszeget tenni egy húslevesbe, pedig mint kiderült, egyáltalán nem rontja el, sőt! Úgy egy tucat recept átolvasása után raktam össze az itt közölt változatot. Végeredményben egy sűrű, tartalmas levest kaptam, nagyon különleges, komplex ízzel, ami gyorsan egyik kedvencemmé vált. Na jah, ezek a viktoriánusok tudtak valamit. Ez az a típusú leves, ami másnap felmelegítve még finomabb, mert összeérnek az ízek. Tekintve, hogy a leves sovány húsokból és minimális szénhidrátból áll, beilleszthető 90 napos diéta fehérje napjába, vagy Atkins diétába is, mint egytálétel.
