Fekete arany - a dédi diópálinkája
Ez egy nagyon régi, családi recept. Mióta az eszemet tudom, mindig volt a háznál egy kis diópálinka, amivel a vendéget kínáltuk, amit gyomorfájásra vagy nyugtatóként használtunk, vagy egyszerűen csak a jókedv eléréséhez ittunk belőle egy gyűszűnyit. A férfiak dolga a pálinkafőzés, a nőké feladata az ízesítése volt. A dédikém június közepe táján mindig szedett pár maroknyi zöld diót, hogy a maradék tavalyi pálinkába szórva elkészítse a híresen finom "fekete aranyat", vagyis a sötét színű diósnapszot. Még ma is a dédi girbegurba betűkkel megírt, sárguló cetlijét keresgéljük elő minden év nyarán, ha nekiállunk a diópálinkának. Biztos tudnánk fejből is a receptet, de olyan ez, mint egy szertartás, előkerül a receptes doboz, felvillan a régi nyarak emléke, és sokszor előkerül a diósnapsz is (ha még van a tavalyiból), és koccintunk egyet a dédi emlékére.
