A Dalai Láma momója - tibeti gőzölt batyuk
Régóta készültem már erre a receptre. Őszentsége, a XIV. Dalai Láma hamarosan Magyarországra érkezik, sok-sok év után újra. Örömteli esemény ez még olyanoknak is, akiknek nem feltétlenül van kötődése Tibethez vagy a buddhizmushoz. Valamilyen módon sokan készülnek is erre - és mi mással készülhetnék én - többet között -, mint hogy főzök. Sokat kutakodtam a neten, és közben rátaláltam néhány tibeti ételt felvonultató oldalra is. Többször botlottam bele a momo névbe, amiről egyáltalán nem tudtam, hogy mit jelent, de amikor megemlítettem Mrs. Smithnek, ő persze rögtön rávágta, hogy: "-...ja, olyan kis gőzölt batyuk, tudom!" Kicsit jobban belemélyedtem a dologba, kiderült, hogy tulajdonképpen a momo elviekben hasonló, mint a gyoza, az ebi shumai, a dim sum és az összes hasonló elven készülő batyu. Ezek aztán készülek mindenhogyan, riszlisztből, mungóbablisztből, sima lisztből, töltik őket édessel, sóssal, még csirkelábbal is, aztán vagy gőzölik, vagy forró olajban ropogósra sütik, vagy levesben főzik...hát, lehetne sorolni. A momo a tibeti, nepáli vidékre jellemző. Létezik belőle természetesen nem vegetáriánus változat is, a variációknak száma sincs. Ez a recept itt pedig a Dalai Láma kedvence. Olyannyira, hogy a neten több helyen is úgy található meg, mint Tenzin Gyatso, a XIV. Dalai Láma momója - a receptje pedig tőle származik. Nagyon megörültem neki, hiszen, mi más lehetne méltóbb, mint Őszentsége kedvenc ételét az asztalunkra varázsolni? Így ajánlom e receptet mindazoknak, akiket bárhogyan is, de megérint a Láma látogatása, személye, mondanivalója. Valójában egy egyszerű étel, mégis átmelenget. Még a szívet is.
