Banános-mascarponés tartlet
Azok közé a vásárlók közé tartozom, akik listával indulnak el otthonról. Teszem ezt egyrészt azért, nehogy elfelejtsek valamit, másrészt megelőzzem, hogy mindenféle felesleges dologgal térjek haza. Valamit mégsem jól csinálhatok. Sokszor előfordul velem ugyanis, hogy beleteszek még ezt-azt a kosaramba, pedig adott pillanatban elképzelésem sincsen, hogy mit szeretnék készíteni belőle. Ezek a hozzávalók a „nem árt, ha van otthon” élelmiszerek csoportját képezik, ami még nem is lenne baj. A gondok ott kezdődnek, amikor ezek nem hosszú szavatosságú dolgok. És akkor ott állok, a hűtő előtt tűnődve, hogy mi legyen vele, az idő pedig szorít. Bevallom, nem szeretek „kényszerből” főzni. Most is úgy éreztem, hogy ez a mascarpone nagyon akaratos volt ott a hűtőben, rám akarta erőltetni magát, hagyjon már engem békén! A viszontagságos kezdet ellenére, mire elkészültek a tartletek és megkóstoltam, megbocsátottam neki. És magamnak is, amiért ismét eltértem a listámtól. A receptet itt találtam.
