Túrós-kakaós kocka
Egy helyi újság receptkönyvében találtam egy nagyon hasonló receptre, amit ígéretesnek éreztem. Először a névnapomra sütöttem meg, és vittem a munkahelyemre a kollégáimnak. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy névnapján megköszöntik az embert, és az ünnepelt meg sütikkel kedveskedik a többieknek. Tudtam én a szent szabályt, hogy "kipróbálatlan ételt vendégeknek sose készíts", de gondoltam, ez nem olyan bonyolult, baj nem lehet. Pedig lett! :) Egy az, hogy betegen sütöttem, és nem igazán tudtam beleélni magam a helyzet komolyságába. Kettő meg, hogy késő este sütöttem, így még fáradt is voltam. Három meg, hogy nem volt pontosan leírva a recept, vagy nem is tudom, de olyan sűrű, száraz és lapos lett a süti, töltelék benne alig, hogy erősen gondolkoztam, be merjem-e vinni a munkatársaknak. Ízre jó volt azért, s mivel újat sütni nem volt időm és energiám, így aztán bevittem, és felszeleteltem, feltálaltam és szabadkoztam, mert már nem volt mit tenni. A süti azért elfogyott, sőt, még a receptjét is kérték páran, de én rettentő elégedetlen voltam. Az vígasztalt csak, hogy emellett azért rendesen sikerült süteményeim is voltak, tehát senki sem volt kényszerítve, hogy ezt egye. Eltelt egy hét, és alig vártam, hogy nekiállhassak mégegyszer. Tapasztalataim szerint változtatva a recepten, megszületett második nekiveselkedésem eredménye, éspedig tökéletesre. Puha, könnyű, magas. Ezt az egészet két dolog miatt írtam le: 1. Ne adjuk fel, ha elsőre nem megy! 2. Kipróbálatlan ételt vendégeknek sose készítsünk! :)
