Sült céklás rizottó rukkolával és kecskesajttal
Meg kell valljam, hogy amikor először találkoztam ezzel az étellel, nem gondoltam volna, hogy a kedvencek között ilyen előkelő helyet birtokol majd. Két évvel ezelőttig a cékla leginkább csak mint savanyúság szerepelt nálam az étlapon, a rizottóval pedig eléggé viszontagságos volt a kapcsolatom az évek során. Már a sok rizottónak álcázott rizses hús is elég elkeserítő volt, egy rosszul elkészített gombás változat azonban végleg betette a kaput. Egy ideig meg voltam győződve róla, hogy velem van a gond. Nem szeretem a rizottót és pont. Aztán persze, amikor végre egy igazán jót, vagy mondhatnám úgy is, hogy igazi rizottót kóstoltam, akkor rádöbbentem, hogy nem arról van szó, hogy nem szeretem, egyszerűen csak még nem ettem jót. Aztán egy, a konyhájáról igen híres, francia étteremben tartott karácsonyi buli alkalmával az egyik kollégám előétel gyanánt választott egy céklás rizottót, ami annyira sikeresnek bizonyult, hogy végül az asztaltársaság közösen fogyasztotta el. Azon a télen még párszor volt szerencsém belefutni ebbe a remek fogásba, a következőn pedig már magam készítettem.
