Piri mama káposztás rétese
Rég volt, az 1998. év tavaszán. A lányommal voltam várandós. Teljesen más ízeket kívántam a lánnyal, mint a fiammal. A másodikon laktunk, és én akkor már bőven a hatodik hónapban jártam, megálltam az első emelet fordulójánál, ahol is az első emeleti lakók lakása volt. A férjem és kisfiam már fél emelettel fenntebb volt. Odaszóltak, hogy csak nyugi és lassan. Én meg is álltam, és szóltam, hogy én úgy ennék valami sósat, mondjuk palacsintát, kelt tésztát, de sós töltelékkel, vagy valamit, ami sós. Nem vettem észre, hogy szellőztet az egyik kedves szomszéd. Kb. 1 óra telt el, és kopogtak.Én feküdtem, mert elfáradtam a sétába, és sajna veszélyeztetett terhes is voltam.Szóval pihentem.A kopogás megismétlődött, és a párom ajtót nyitott. Ott állt az első emeleti szomszéd néni, kezében egy kis tálca, rajta káposztás rétes.Meghallotta, hogy én mit mondtam, és a másnapra szánt káposztájából,amiből paradicsomos káposztát akart készíteni magának, szóval megcsinálta nekem, amit a pocaklakóval kívántam, valami sósat.Ne haragudjak, mondta, de rétest már nem tud csinálni, a drága lélek már akkor 75 éves volt, és a szellemi frissessége, az tökély volt, aranyos, és bájos, segítőkész, fantasztikus néni! Mit mondjak, életemben még olyan boldogan és meghatottan, és könnyeimet nyelve a boldogságtól nem ettem még káposztás rétest. Azóta se csinált nekem senki se, ha akarok ilyet enni, magam csinálok. Rengeteget jártam hozzá, előtte is, amikor a fiamat vártam, meg amikor megszületett, meg a lányom születése után is, sokat "küldött" le a párom, annyira jó volt vele beszélgetni, annyira friss volt a szelleme, a lelke, szerette a fiatalokat, és a gyerekeket, csodás volt vele múltról, jelenről és a jövőnkről beszélni. Megengedte, hogy Piri mamának hívjuk, hiszen lehetett volna a nagyink is. Sajnos már 6 éve, hogy nincs közöttünk. Emléke viszont igen!
