Köttbullar
Feljött a fiam régen nem látott haverja, P. Dávid, budapesti lakos. Kérdezgettem, hogy él mostanában. Elmesélte, hogy nagyon sokszor jár az Ikeaba enni, mert egyszerűen rabja lett az ottani húsgombócnak. Megígértem neki, hogy ha legközelebb jön, elkészítem számára az imádott étket. Na de ahhoz főpróba is kell. Tegnap este előkaptam a húsdarálómat, hogy ledarálom a kellő mennyiségű húst. Az eredeti recept sertést ír, de arra én nem annyira bukok, így a mindig a hűtőmben csücsülő pulykamellhez folyamodtam. Bekevertem a húsmasszát, aztán otthagytam. Hajnali fél 5-kor kipattant a szemem, hogy bizony mártás is kell, lekvár is kell. Ez egy gyorsított mártás volt, nem is helyesen készítettem el idő hiányában, meg mert nem tudtam kinyitni a vörösbort, csak némi felbontott rozé állt rendelkezésemre. Elfogyott a paradicsompürém, stb... Egy kis csavarral inkább hasonlított a végeredmény a vadashoz, de ezen már nem tudok változtatni. Viszont nekiálltam áfonyalekvárt főzni, hogy legalább az legyen tuti. Isteni lett minden. A barnamártás ronda, de finom, az áfonyalekvár fergeteges, és a húsgolyók is nagyon finomak lettek. Legközelebb, a vendéglátás alkalmával már a csúcsot szeretném nyújtani. :D:)
