Tombol a nyár, és az ember vágyik valami hűsítőre: íme egy finom, gyors és hideg leves azoknak, akiknek nem mindig az édesre fáj a foguk. Elsőre kissé bizarrnak tűnhet az összetevők kombinációja, de nem érdemes kételkedni benne, mert a végeredmény tökéletes lesz. Tudtátok, hogy a gazpacho milyen hosszú utat tett meg azóta, hogy Dél-Spanyolország perzselő síkságairól útnak indult? Bár a mondák szerint a ma ismert gazpacho eredetileg nem is volt piros, se hideg, se spanyol. Elsőként a római légionáriusok "fejlesztették ki", és az alapja kenyér, víz, olaj, ecet, fokhagyma és só volt. Viszont Andalúziában a földeken dolgozó parasztemberek idővel hozzáadtak paradicsomot, uborkát és paprikát, majd cserépedényben zúzták szét a friss hozzávalókat, és ezzel hűsítették magukat munka közben. A modern változatok ma már mindenféle új összetevőt tartalmaznak, a sárgarépától és gyömbértől a cékláig, görögdinnyéig és eperig. A mostani cseresznyéssel egy kortárs klasszikust sikerült alkotni, amely gyönyörű előétel lehet egy vacsorapartihoz is.