Utazásaim során a Wiener Frühstück és az English Breakfast több változatával is találkoztam a szállodákban. A kontinentális Európában -főleg a német nyelvterületen- a Bécsi reggeli volt a jellemző, ami tejeskávéból, többnyire császárzsemléből, vajból, jamból, mézből, esetleg főtt tojásból állt. De volt, ahol svédasztalszerűen terülj-terülj asztalkám volt, az előbbieken túlmenően, még különböző felvágottak, sajtok, rántotta, lágy és kemény tojás, sült szalonna és kolbászkák, többféle péksütemény, pirítós is volt a kínálatban. Máshol az angol reggeli dívott. Nagy-Britanniában sajnos nem voltam, de a volt Brit-gyarmatokon megfordultam. Indiában például az English breakfast dívott, azzal a kiegészítéssel, hogy a roomboy -aki keveréke volt a szobalánynak, szobapincérnek, mindenesnek, takarított, bevetette az ágyat, kipucolta az ajtó elé tett cipőket, kimosta, s másnap reggel frissen vasaltan behozta a fehérneműket- kora reggel, ha kértem, hanem, bekopogott: Sir! your early morning tea! Ami egy tejes tea volt. Utána mehettem a reggeliző szobába, ahol egy csodálatos, komplett English Breakfast várt. Nos, az English Breakfast a Brit szigeten is különböző. Más az angoloknál, íreknél, skótoknál, walesieknél, s megint más az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, vagy egyéb volt angol érdekeltségeknél. Én többek között az USA-ban, Indiában, s Indonéziában találkoztam vele. De a turizmus miatt máshol is a kínálatban van. Ez a reggeli annyira tartalmas, hogy akár napközben is fogyasztható, még főételként is. Én most egy saját számíze szerinti változatát készítettem el (lehet, hogy az angolok kevesebb chilit tennének bele, esetleg el is hagynák!, de én így szeretem). Sorry, a fotózásnál a bab lemaradt.