Kb. húsz éves lehettem, amikor először mentem Olaszországba repülővel. Nagy dolog volt ez nekem, pláne, hogy ezt az tette lehetővé, hogy 4-esem volt a lottón. Kint nagynéném fogadott, akivel egyszer közösen főztünk, egy kinti barátja számára. Én ekkor nagyon aktívan tanultam olaszul, így történhetett, hogy annyira figyeltem a beszédjüket, hogy nem vettem észre, hogy a rám bízott hagyma időközben fényt kapott a serpenyőben. No meg, valljuk be, nem olyan nagy baj az a pörköltös alapba...de nem így a rizottónál. Nagynéném rendkívül változatosan tudott káromkodni, mind magyarul, mind olaszul, el lehet képzelni, mi szólt ott 5 percen keresztül. Persze aztán vettünk egy újabb hagymát, majd engem félreállítva, elkészült a tökéletes rizottó. Jó néhány évig nem is akartam rizottót készíteni! És a mai napig nagyon vigyázok, hogy a hagyma makulátlanul fehér maradjon!