24 órás Pho-leves vegyes csontokból
Minden, ami leves, jöhet – a világ összes levesét megkóstolnám, ha tehetném. Az egyik legnagyobb favorit - édesanyám húslevesé után persze - , a vietnámi Pho (ejtsd: fhá) leves. Nem tudom nélküle elképzelni az életemet, szerintem konkrétan függőséget okoz. Mindennap megenném, a nap minden szakában. Tudtátok, hogy Vietnámban leginkább reggelire (!) fogyasztják, és milyen zseniális szokás is ez! Egy ilyen után csak jól indulhat a nap. Nagyon sokfélét kóstoltam már sok helyen, és úgy voltam vele, hogy az nem történhet meg, hogy nem készítek sajátot. A konklúzió az, hogy bár macerás, hiszen sokáig fő, ez nem igényel ráfordított energiát, csak türelmet. (Ami nekem általában nincs, de erre most nagyon rákészültem.) Bevallom, én éjjel többször is felkeltem, hogy ellenőrizzem a kicsinyemet, hogy viselkedik. A hozzávalók már a legtöbb szupermarketben vagy delikátboltban megtalálhatók. Délután 4-kor kezdtem el, és másnap délután 4-kor fejeztem be, cserébe minden várakozásomat felülmúlta, és minden percét megérte. Semmi ételízesítő vagy kínai só, csak a csontokból és fűszerekből kifőtt színtiszta ízkavalkád. Az alaplé olyan erőteljes és gazdag lett, hogy kiviszi a közfalat. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti, hogy egyszer-kétszer igenis szánja rá magát, mert roppant szórakoztató azon izgulni, hogy milyen lesz. Ebben a levesben minden alapanyag és hozzávaló tökéletesen jókor van jó helyen. A tálalásnál is lenyűgöz minden apró kiegészítő, a chili, a fokhagyma, a friss koriander, a hagyma…. Egy nap még ódát fogok írni hozzá, az lesz a címe, hogy "PHOda".
