Tejbegrízfagyi mandulagrillázzsal
Kár lenne tagadnom, az utóbbi hetekben totál rákattantam a fagyikészítésre. Ahhoz képest, hogy csak néhány hete volt az első kísérletem, ez már a harmadik nekifutás, és egyre nehezebb elképzelnem, eddig hogy elégedhettem meg a készen vásárolt alternatívákkal. A hűtési időt leszámítva pikpak megvan, és ha zongorázni tudnám a különbséget a gyári és házi között, akkor folyamatos telt ház előtt játszanék a Carnegie Hallban. Hogy honnan jött a tejbegríz ötlet? Tulajdonképp abból a nem kimondottan önzetlen megfontolásból, hogy imádom, de nagyjából egyedül vagyok ezzel a családban, így sosem csinálok, ergó sosem jutok hozzá. Ilyen esetekre az étterem jó megoldás, de igencsak meg lennék lepve, ha ez bárhol szerepelne az étlapon. Miután a fagyit mindenki szereti, gondoltam, tudatlan rokonaim talán nem veszik észre a turpisságot, és miközben mit sem sejtve kanalazgatják a fagyikelyhet, kis kompromisszummal én is áldozhatok kedvencem oltárán... hogy a turpisság felett érzett kéjes érzésről ne is beszéljek. Ezúttal mandulával és gyümölcsökkel tálaltam - ez is a megtévesztés része - de aki nem kényszerül e fajta trükközésre, megszórhatja kakaóporral, gondolom úgy is guszta és isteni.
