Soroksári esküvői leves
Mivel én Soroksáron születtem és nőttem fel - háromnegyed részben - sváb ősök leszármazottjaként, így megtanultam a sváb főzési szokásokat is a magyaros ételek mellett, amely tudományát a férjem családjából szereztem. Ezt a levest nagyon régóta (talán több mint száz éve is) Soroksáron, főleg esküvőkön és nagyobb ünnepeken szokták készíteni. Különlegessége az a bizonyos fűszer, a szegfűbors, ami megkülönbözteti az egyébként magyaros, hosszúlére eresztett tejfölös paprikáscsirkétől. Éppen ez okból egy olyan ízvilágot érünk el, hogy ez a leves csak és kimondottan édes kaláccsal ehető, vagyis a kettő együtt annyira finom, hogy kenyérrel meg sem szabad próbálni. Amikor a mi esküvőnk volt (50 éve), akkor is ez volt tálalva egyik fogásnak, ami nagyon ízlett a férjem magyar származású rokonainak is. Amikor a családommal kikerültünk otthonról (M.O.-ról), itt -különösen eleinte- nehéz volt megtalálni a mi ízlésünknek megfelelő, főzéshez szükséges alapanyagokat, tehát ezt az ételt mindjárt ki is neveztük ünnepi eledelnek. Azóta is karácsonykor, húsvétkor mindig ez van tálalva. Ezért tettem fel az én kalács receptemet is (Fonott kalács Pussycat konyhájából).
