Rácsos linzer lekvárral
Ha azt hallom, "rácsos linzer", a nagymamámmal töltött legjobb pillanataim jutnak eszembe. Már egészen a felejtésem áldozatává kezdett válni ez a csodás sütemény, mígnem nemrégiben az egyik barátnőm bedobta, hogy rácsos sütit sütött hétvégén. Aztán jött a flash: a mamikám, a gyurmázás, és hogy 4 évesen tömöm a számba a száraz linzeres sütit, plusz hozzá a nélkülözhetetlen fél liter tejet... Szóval így történt, hogy a rácsos linzer újrajátszásra sarkallt, és eldöntöttem: ezt mindenképp megsütöm. Kértem a barátnőmet, hogy adja oda a receptet, de valahogy mindig elmaradt, és nekem KELLETT az a rácsos süti! Nem tudtam várni, és így elkezdtem kísérletezni. Így született meg ez a csodás, könnyű tésztájú linzer, ami kicsit barátságosabb és könnyedebb a nagyim féle változatnál. A retrosüti újjászületett, és nálunk ismét régi fényében tündököl, sőt mondhatnám, szupersztárrá vált. Amikor először sütöttem meg, kb. 2 percre nem néztem oda, és már hiányzott a fele. Pedig rajtam és a sütivega macskámon kívül csak egy notórius süteménypusztító volt a terepen. De aznap este a másik fele is elfogyott! :) Szóval ilyen hatásra számítsatok! Ki kell próbálni!
