Pastiera Napoletana
Szabad fordításban nápolyi tészta. Dél-Olaszországban elterjedt igazi olasz édesség, vagyis nagyon édes, a citrusféléktől mégis friss és habkönnyű. Főleg húsvétra készítik, és bár leggyakrabban kerek formában sütik, mégis szimplán süteménynek, és nem tortának számít. Íze leginkább a rizskochéra hasonlít, de még annál sokkal könnyedebb. És mivel olasz és ünnepi, akárcsak a panettone, ez sem egy pillanatok alatt összerakható süti, de ha a hozzávalókat előre elkészítjük, akkor nem kell egész nap a konyhában állnunk, mert a tészta és a töltelék elkészítése kb. 20 percet vesz igénybe. A receptet ismét az olasz konyhaművészeti kincsesbánya barátnőmtől kaptam, csak sajnos elfelejtette megemlíteni, hogy a búza főzött, és nem nyers állapotában 40 dkg, így annyi főtt búzám lett, hogy a héten kétszer is készült belőle (és még mindig van egy adagnyi, de az másként fog terítékre kerülni, mert 10 nap alatt háromszor azért nem állok neki.) Első alkalommal elfelejtettem fotózni, másodszorra pedig eltűnt a tortaforma a közös konyhából, ezért normál tepsiben sütöttem meg. De hát így is gazdagodtam három tapasztalattal: 1. tepsiben is iszonyúan finom, csak nem lehet olyan szépen szeletelni, mint a kerek formában készültet (ez a mennyiség egy 20x30x5-ös tepsit igényel). 2. A búzát pár nappal korábban is el lehet készíteni, mert nekem egy hétig állt a hűtőmben a főtt búza, és kutya baja sem lett. 3. Először -autentikusság ide vagy-oda- nem szórtam rá porcukrot, mert úgy gondoltam, elég édes anélkül is. Másodszor valószínűleg nem kevertem el eléggé a tojásfehérjét a krémben, mert az kiült a tetejére, és hát...hamarabb megpirult, mint a rácsozat. Mindjárt rájöttem, miért tálalják porcukorral. Szóval a porcukor: nem kötelező, de jobb, ha kéznél van.
