Mézes-bodzás palacsinta
A hétvégén kaptunk a szomszédunktól egy csomó bodzát. (ÉK-Mo-on még csak most virágzik.) A szüleim kétségbeesve hívtak fel, hogy mi legyen ezzel a temérdek bodzával, találjam ki, mire hazaérek. Hm, legyen szörp. És a többivel? Szárítsuk meg télire teának. És a többivel? Hát, én olvastam, hogy ki lehet őket palacsintatésztában rántani... Rajtam kívül persze senki sem hitt benne, hogy finom lehet. Elkészítettem először úgy, finom is lett, de hogy pontosan hogy kellene a szárról lerágicsálni a palacsintás bodzát, nem tudtam. Aztán ollóval leszabdaltam a nagy szárakat, így lettek lepénykék. És innen meg már csak egy lépés volt, hogy rájöjjek a megoldásra, a bodzás palacsintára. :) Ízében ugyanaz, és ha szabad ilyet mondani, még a kétkedőknek is bizalomgerjesztőbb forma. Persze mondanom sem kell, hogy mindenki térült-fordult és jajj, még egyet eszek, aztán hipp-hopp el is tűntek a palacsinták. :)
