Márványos tetejű süti
Márványosomnál két történet kapcsolódik össze. Az egyik az eredete: ez nem Dédi receptje, de szinte olyan régi. Nagypapám húga, tehát Dédi egyik lánya szokta készíteni a családi összejövetelekre ezt a gyönyörűséget. Ami engem illet, egy süti szépsége önmagában sose vesz le a lábamról. Erről viszont, mióta először megkóstoltam, nem bírok lekattanni. Próbálkoztam már régebben is az elkészítésével, de nem az igazi recept alapján dolgoztam, ezért ehető, de márványosnak korántsem nevezhető lett a végeredmény. Most viszont az történt, hogy egy Londonban tanuló barátommal szemben fogadást nyertem, ezért lóg nekem egy vacsival! Ő főz holnap, de én áldozatosan vállaltam a desszert készítését. És ha már lúd, legyen kövér! Mindenképp valami bonyolultat akartam, hogy prezentáljam konyhai képességeimet, s magasra is tettem magamnak a lécet ezzel a sütivel. Anya megszerezte a receptet nagynénjétől, s így újra sor került az akcióra... Jelentem, sokkal jobban sikerült, mint először. Rengeteget kell még gyakorolnom (ld. ajánlat), de első körben nem is rossz. Persze Erzsike néniéhez nem is fogható, se látványban, se állagban, de rajta vagyok az ügyön! Az íze szerint pedig még ilyen "másodhegedűsként" is abbahagyhatatlan...
