Keresztanyám remeke
Öreganya, 5 gyerek, 14 unoka, 34 dédunoka (köztük én) és (eddig) 5 ükunoka édes/nagy/déd/ükmamája, no meg rengeteg régi klasszikus finomság szülőanyja 2010. január 21-én lett volna 100 éves! Szinte az egész család összegyűlt Győrben, hogy megemlékezzenek róla, meglátogatták sírját, együtt ebédeltek, majd - immár a leszármazottak keze műveként - asztalra kerültek Dédi süteményei is. Édesanyám az omlós mákos kiflit készítette el. Kevesen hiányoztak, én sajnos köztük voltam, de Angliából sokat gondoltam a csapatra, meg Dédire is. Valamint eltökéltem, hogy a következő napokban megsütöm valamelyik remekét. Le is diktáltattam Anyával egy sereg receptet (csodatorta, hókocka, almás pite, tejfölös pogácsa -nehéz a választás!), melyek közül végül a Keresztanyám remekét választottam, ez ugyanis egyik kedvencem, nehezen tudom abbahagyni, ha egyszer nekiállok... Lelkesen vetettem bele magam a sütésbe, és nagyon szégyellem, hogy mégsem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. A pontos sütési időről nem kaptam információt, és voltam olyan buta, hogy jó sokáig benttartsam -a gyönyörű, nagy tojáshabom meg persze összeesett. Remélem, ez senkit nem riaszt vissza attól, hogy kipróbálja, mert az íze így is nagyon finom, ha pedig az ember odafigyel, a látvány sem utolsó. Higgyétek el, anyukám (és ugyan nem emlékszem, de gondolom, hogy Öreganya) alkotásaként igazán szépen fest a sütemény! Remélem, legközelebb nekem is úgy sikerül.
