Kefires süti lányomtól
Szilveszterkor akartam sütni egy egyszerű csokis-kandírozott narancsos sütit a buliba. Két kavart pités receptem is volt, de nem tudtam melyiket készítsem el. Felhívtam a lányomat, kérdeztem, ő melyiket szokta készíteni (mindkét receptet tőle kaptam). Erre mondott egy harmadik receptet. Akarom készíteni a sütit, veszem elő a hozzávalókat, amikor rádöbbentem, nincs itthon egy szem kakaópor sem. El is ment a kedvem az egész sütéstől, mert nekem a mindenem a csokis süti, de végül mégis nekifogtam. Már sült a sütemény, de nem hagyott nyugodni a kakaóhiány. Ekkor eszembe jutott, hogy ha nincs kakaó, étcsokiból készítek rá öntetet, amit belefolyatok a tésztába. (Ezt a belefolyatós dolgot itt olvastam egy receptnél). Fogalmam sem volt, mi lesz belőle, de fantasztikus finom lett. Jól látszik a fotón, hogy a csokoládémáz szinte átjárta a süteményt, ettől nagyon finom, szaftos lett. Mikor megérkeztünk a vendégségbe, kértem egy tányért, amire kirakhatom a sütit. Két lány ott sündörgött mellettem, és várták, mikor telik meg a tányér, hogy a dobozban lévő sütit megkóstolhassák. Igazából nem tudtam, miért állnak ott, mire kiderült, hogy a maradékot várják. Persze mondtam rögtön, hogy egyenek, hisz tök mindegy, mennyi kerül a tányérra. Több süti nem került a tányérra, dobozostól magukhoz vették, és jól meg is ették.
