Káposztás palacsinta
Imádom a káposztás tésztát. Nem, inkább a tésztás káposztát. Rengeteg-rengeteg káposztával, iszonyú sok borssal, és a lehetőségekhez képest kevés tésztával. Mert hát a káposztás tésztában a dinsztelt káposzta édeskés íze a legtutibb - minek takarjuk el holmi tésztával? És mivel rajongásom tárgya a téli ételek egyik csimborasszója, előszeretettel próbálgatom ezzel-azzal házasítani - pl. nokedlivel, vagy most palacsintával (de legtöbbször a felét befalom még mielőtt bármivel összekeverhetném). Ez a recept szintén sokat emlegetett nagymamámtól van. Mint mondta: "Pont olyan olcsó mint a krumplis palacsinta - aztán tudod, mégis változatos volt akkor, amikor csak krumpli liszt meg zsír volt." Na most azért akad más is, de nekem nagyon ízlett. Sajnos az élet nem fenékig tejfel, meg köll harcolni mindenért, és a kedvenc dinsztelt káposztámtól egyvalami tart vissza: útálok káposztát dinsztelni. Reszelni, nyomingolni, fél órát ott állni, kavargatni... Úgyhogy vagy előre le szoktam gyártani a pár kilót, szentségelek, pár órát a konyhában töltök, aztán fagyasztok - vagy megkérem aput, hogy csinálja már meg, neki alig van haja, nem lesz büdös... Bármelyik utat is választjuk a dinsztelt káposzta megszerzéséhez, ha az kész, onnantól pikk-pakk megvan az egész. :)
