Kinek nem fut össze a nyál a szájában, amikor nyáron a strandon megérzi a lángos illatát? És ki ne próbálta már otthon is elkészíteni ezt a "retro" finomságot? Én ugyebár nem vagyok cukor és finomlisztpárti, de azért vannak olyan kivételek, amik engem is elcsábítanak, és a hozzávalóit nem lehet mással helyettesíteni, ha ugyanolyat akarunk, mint az igazi. És az a recept 99%-os. De tényleg! A sztori már nyár elején elkezdődött, mikor elmentünk strandra a férjjel, és bizony nekiálltam otthon is böngészni a tökéletes receptet az interneten. Egy hűtős verziót választottam... Nem akarom nagyon ragozni, mikor kisült, konkrétan fejbe lehetett volna vágni vele valakit, annyira kemény volt. Ez pár hétre elszomorított, de mikor egy hónapja felállítottuk a kerti medencénket, vettünk hintaágyat, kerti bútorokat, akkor megint elkapott az érzés, hogy mennyire jó lenne a "vízpart" mellett lángosozni. Pont akkoriban látogattam meg a drága nagynénémet, Editkét, egy kis frizurakészítéssel egybekötött pletyit tartottunk, amikor is megkérdeztem, hogy ő szokott-e lángost csinálni, és olyan-e neki, mint az igazi. Egy elég régi Frank Júlia szakácskönyvben található a recept, ami nagyon egyszerű, és mindig sikerül. Ezúton is köszönöm az alapreceptet. Én annyit változtattam rajta, hogy nem finomlisztet tettem bele, hanem BL80-as kenyérlisztet. Azt hiszem, nem tettem rosszul, mert tényleg tökéletes a lángos. Az az 1 %, amiben nem az, az a mérete, de ez csak azért, mert nincs akkora sütőedényem. Azért nem minik, hanem kb.15 centi átmérőjűek, a hagyományos 20 helyett. Egy-két tanácsot még adok a recept melletti ajánlatnál, ami nélkül nem fog sikerülni, és amit tényleg nagyon el kell találni, betartani.