Hetty King áfonyapitéje
A King család három nemzedék óta féltve őrzi az áfonyapite receptjét. Nekem sem volt könnyű megszereznem:), de szerencsére segítségemre volt egy nagyon-nagyon-nagyon régi szakácskönyv (az 1900-as évek első feléből). Nem állítom, hogy a Prince Edward Szigeten pont így készítette Hetty néni és Olívia, de szerintem nagyon közel áll az eredetihez.:) Avonlea világa mindig elvarázsol engem! Rendkívül jó ötlet volt Sullivanéktól, hogy filmre vitték L. M. Montgomery könyveit. Amint nézem a filmeket, időnként kicsit irigylem is Avonlea városának a lakóit. A King családnak szép gazdasága van, ahol a munkából kicsi és nagy egyaránt kiveszi a részét - mégis van idejük egymásra, van kedvük énekelni, táncolni, ugratni egymást... Van jótékonysági vásáruk, amire mindenki lelkesen készül... Van városi újságjuk, érdekes cikkekkel... Minden évben megválasztják a város legjobb süteményét, lekvárját, savanyúságát... Vannak mindenféle versenyeik is - például a Műkedvelők Területi Vetélkedője, amelyre (annak ellenére, hogy 22 éve nem nyertek), minden évben lelkesen benevez a város. Az egyik évben biztosra mentek: Hetty néni írta a színdarabot, és a női főszerepre sikerült megnyerniük a kor egyik leghíresebb színésznőjét, aki történetesen pont akkor töltötte szabadságát ezen a gyönyörű szigeten. Hetty néni olyannyira biztos volt a győzelemben, hogy még a féltve őrzött áfonyapite receptjét is képes volt feltenni egy fogadás tétjeként. Amíg Cecília a pocakomban volt, gyakran megnéztem egy-egy részt a Váratlan Utazásból, mindig megnyugtatóan hatott rám ez a film... És tévézés közben gyakran előfordult, hogy azt vettem észre, mosolyogva nézem.:) Egy különleges korba és egy különleges világba röpítenek minket a készítők. Boldog békeidők? Igen... Azt hiszem ezt nevezik így. Az egyik legjobb hangulatú sorozat, amit láttam.:)
