Az eredeti bajor császármorzsa
Kedves olvasók: szájbarágás következik. Minden, amit a császármorzsáról eddig hittünk, most új értelmet nyer. Erősen remélem... A császármorzsáról szintén keringenek tévhitek, mint ahogy majdnem mindenről úgy általában. Először is: német étel. Másodszor nincs benne búzadara. Ez amolyan szokásos "magyarosch" megoldás volt, hogy nagyanyáink kicsit laktatóbbá tegyék, aztán szépen így is maradt. Az ilyet daramorzsának hívjuk. Semmi köze a császármorzsához. Harmadszor: sosem lekvárral ették, hanem összetört almakompóttal. Negyedszer: a cukrot nem a tésztába teszik, hanem rákaramellizálják. Mint minden ételnek, ennek is megvan a maga sztorija. Több is közszájon forog, egyben azonban mind azonosak: a téma Ferenc József császár. A legnépszerűbb legenda, miszerint őfelsége eltévedt egy kilovaglás alkalmával a nagy rengeteg erdőben és ráesteledett. Addig bolyongott, amíg egyszercsak felfedezett egy erdei lakot, ahová bekopogtatott és éjszakai szállást kért. Természetesen - ahogy a jó mesékben szokás - nem tudták, ki ő. A feleség annak rendje s módja szerint megvendégelte a fáradt jövevényt. Ehhez a régi német Holzfällerschmarrn nevű ételt reformálta át egy kicsit, ami lisztből és zsírból készül hasonló módon. Ìgy készült el az édes változat. A másik történet szerint egyszerűen az udvari szakács elrontott palacsintája került feldarabolásra és új ételként szolgálták fel. A harmadik történet, ami inkább egy romantikus fáma, hogy ezt ették először együtt Sissivel az eljegyzési vacsorájuk desszertjeként. No, bármi is a történet, egy dolog bizonyos: nagy kedvencről van szó. Ez egy olyan recept, aminél finomabbat nem nagyon ettem. Még ehhez hasonlót sem. Még az osztrák síhütték sem ezt a fajtát készítik, rosszabb esetben kész porból gyártják. Az étterem, ahol sikerült megkóstolni, igen érdekes. Egy régi templom ad neki otthont, és az egész hangulata rendkívül fura. Itt el lehet látogatni a weboldalra is. A szakács, aki kiközvetítette a receptet, annyit mondott: kb. a 20. után már ráérez az ember...Bíztató volt. Nem egyszerű. Nagyon oda kell figyelni a serpenyő hőfokára - néhány elegánsan feketére karamellizált adag után, bizton mondhatom... De aztán lassan sikerült. Kívül a karamelltől forrón roppanós, belül finom szivacsos puha, együtt a hideg almapürével... Sok szeretettel mindenkinek. Az eredeti császármorzsa.
