Nemrég egy budapesti iskolában tartottunk junior főzőkurzust, én pedig – tudván, hogy a gyerekek rendszerint nem szeretik a céklát – természetesen nem hagyhattam ki a menüből a legszebb színű gyökérzöldséget. Meggyőződésem, hogy aki nem szeret valamit – igaz ez a gyerkőcökre is – egy rossz gasztrotapasztalat áldozata, de ha megfelelően elkészítve, tökéletes ízharmóniában kóstolja meg a “nemszeretem” kaját, azonnal beleszeret. Így volt ez a kicsikkel is: “nincs is cékla íze” – mondták a bíborszín falatokat majszolva, azóta pedig még inkább hivatásomnak érzem, hogy megvédjem őcéklasága becsületét. Ezt a szürreális színű, és még hihetetlenebb ízű finomságot előételként, salátaként, tészta feltétként, de még szendvicsre pakolva is majszolhatjuk – nem csak #NovenyiHetfo-n.