Tegye fel a kezét az, akiben még élénken él az emlék a menzai sárgaborsólevesről vagy főzelékről. Az én kezem fenn van. Nem szeretem a sárgaborsónak azt a megnyilvánulási formáját, egészen őszintén. A torkomba szoruló száraz főzelék érzete, a menzai mosogatórongy pállott emléke már az első szagfoszlány után megjelenik a bánattal együtt: a sárgaborsó nagyon hasznos dolog. Szeretni kéne, imádni, falni, sok más rokonával együtt. De nem tesszük. Rengeteg ásványi anyag és rost van benne, vitaminok garmadája - B1, B2, E - pantoténsav, biotin, folsav, ezen kívül található benne kálium, kalcium, magnézium, cink, vas, mangán, nem beszélve arról, hogy a lencsével, csicseriborsóval és szárazbabbal együtt a vegánok egyik nagyon fontos fehérjeforrása lehet, mert az állati fehérjékhez nagyon hasonló komplex fehérjéket tartalmaz nagy mennyiségben. Hetente egyszer illene fogyasztani belőlük. Itt egy variáció. Legalább annyira szokatlan, mint amennyire nem hasonlít a jól megszokott sárgaborsó ízhez - ezért is szeretjük annyira. És kell-e mondanom, hogy igen egészséges.