Zöldségfasírt 3.
Szeretek vacsorára könnyűt enni, például zöldségfasírtot. Eddig a répás volt a kedvencem, de most leszorult a dobogó második fokára. Felmerülhet a kérdés a recept olvasása közben: ugyan nem kellene a zöldségeket először megfőzni? Találkoztam már olyan ételleírással, amelyben felkockázták, és félpuhára párolták a karalábét és a répát, ez is egy megoldás. A sárgarépalepényeket is mindig nyersen reszelt répából készítem, és nincs olyan érzésem, hogy nem sült át. És miért főznénk ki az értékes vitaminokat, tápanyagokat, ha egyszer nem muszáj? A só által kioldott lével persze egy részük így is távozik. Nálam az sem veszett kárba, elkortyoltam sütés közben. Ami a fűszerezést illeti, sohasem szentírás. Ha valakinek sok a majoranna a petrezselyemmel, vagy épp a köményt nem szereti, bármelyik elhagyható. Ha szimpatikusabb a hagyományos kisütés, forró, bő olajban, természetesen úgy is lehet. Vagy ahogy a sárgarépalepényeket szoktam, olajjal kikent palacsintasütőben a gáztűzhelyen hármasával, négyesével, alacsony tűzön sütjük meg a "rabbikat", csak akkor jobban el kell lapítani a korongokat, hogy biztosan átsüljenek. A receptben leírt módszerrel valóban könnyű, kívül ropogós, belül szaftos falatokkal örvendeztethetjük meg a családot. A megadott mennyiségből 16 fasírt lett.
