Az éjszakai vihar után hatalmas sártengerre ébredtünk, és ez - hála a két kutyánknak - nem állt meg a küszöbnél. Akkora koszt csináltak, hogy muszáj volt nagytakarítanom (őket is beleértve), pedig szépen elterveztem, hogy miután kitalálom a hétvégi menüt, elmegyek bevásárolni, aztán irány a konyha. Ebből annyi valósult meg, hogy délután kettő körül sajgó térdízületekkel odabotorkáltam a mélyhűtőhöz, illetve a kamrába, hogy mi van itthon, amiből a lehető legfájdalommentesebben össze tudnék dobni, az éhhalált elkerülendő. A kamrapolcon a hozzám legközelebb eső kukoricadarás zacskót, a mélyhűtőből pedig a legrégebben várakozó kacsamellett magamhoz öleltem, és tudjátok mit, soha rosszabbat :).