Rusztikus bolognai ragu
10 gyerekből 9-nek élete első kedvenc élete a bolognai spagetti. Legalábbis az volt, mikor én gyerek voltam, ma már lehet, hogy a Meki átvette a hatalmat, és a hamburger a legmenőbb. Mindegy, 15 évvel ezelőtt nálunk a bolognai volt a legtutibb étel a menzán, ha tudtuk, hogy a héten azt is kapunk, még az is bejött, akinek orvosi igazolása volt. Más kérdés, hogy azt az olajos, paradicsomszószt és húst csak nyomokban tartalmazó cuccot a legolcsóbb, tejet sosem látott trappistával megküldve nem igazán nevezhetjük bolognainak, de azért én nagyon szerettem, és - eljött a coming out ideje is - ma is megenném, ha a körülmények úgy hoznának, már csak a nosztalgia kedvéért is. Na ennek a bolognainak semmi köze nincs a menzáshoz. A bolognai ragu, mint az egyik első olasz recept, ami beabászkodott az országba már a rendszerváltás előtt, jellegzetes összetevőit a határon hagyta, és erősen elmagyarosodott. A legtöbb helyen egyet jelent egy paradicsomos húsos szósszal, amit olyan "olaszos" fűszerek dobnak fel, mint az oregánó és a bazsalikom. Meg persze a cukor, ami az irgalmatlan mennyiségű paradicsompüré ízét hivatott édesebbé tenni. A valódi, Bolognában készült tésztafeltét nem szósz, hanem egy sűrű, órákon át főzött ragu, amit a zeller és a sárgarépa különlegessé, a teljesen porhanyósra főtt csirkemáj tesz szaftossá, a fűszerezésért pedig egyedül a szerecsendió és a bors felel. Eredeti recept nincsen, az irányelvek adottak, van, ahol lágyabbra készítik, fehérborral és tejszínnel, van ahol rusztikusabbra, vörösborral, tejtermék nélkül. Érdemes kipróbálni mindkettőt! :)
