Rozsos-magos kenyér dagasztás nélkül római tálban
Régebben volt sütőgépem, amiben különféle receptek alapján próbáltam kenyeret sütni, több-kevesebb sikerrel. Leginkább egy olyan fehér kenyér recept vált be, amihez sikérpor és kovászpor is kellett. A készre kevert kenyérporokból is elég jó kenyeret tudtam sütni. De vágytam valami finomra, amihez nem kellenek extra hozzávalók, nem is drága, és mentes a kétes hatású adalékoktól, meg lehetőleg szép cipó formája van és ropogós héja is, amit a géppel nem tudtam varázsolni. A gép ráadásul tönkrement, és nem feltétlenül akartam másikat vásárolni. A bolti kenyerek általában nem igazán jók, egyetlen pékség süt errefelé jó kenyeret, de a boltjuk messze van. A Nosalty-n találtam rá Évi néni dagasztás nélküli kenyerére, nekem azonban nincs teflonos lábasom, a simába meg beleragadt a kenyér. Találtam viszont egy pataki tálas kenyérreceptet, és végül e kettő alapján több kísérlet eredményeképpen lett ez a recept. Szeretném hangsúlyozni, hogy az alaprecept Évi nénit dicséri, ez igazából csak annak egy változata. Nagyon szeretem a rozsos-magos kenyereket, így ennek megfelelően alakítottam át az alapreceptet. Az eredmény minden képzeletemet felülmúlta, ez a kenyér önmagában is nagyon-nagyon finom. Más magokkal is készíthető, de a lenmagot különösen ajánlom, az emésztésre gyakorolt jó hatása miatt. A ropogós kéreg tetején csücsülő, megpirult napraforgómagokat meg olyan jó lecsipegetni.:-)
